2013. július 18., csütörtök

TÚRMEZEI ERZSÉBET: AZ ALKALOM

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

AZ ALKALOM


Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.

2013. július 16., kedd

IGAZI ÉDES HÁRMAS



Tegnap Drágaságom hozott egy kis "ajándékot". - Elmesélte, mennyire tetszik neki egy szám, - hogy abban Ő úgy benne érzi magát...és hogy milyen jó újra Istennel lenni.

Annyira jó látni, hogy akiket szeretünk, egyre jobban közelebb kerülnek egymáshoz. - Valahogy így mind a hárman közelebb vagyunk... - Ez az IGAZI és igazán édes hármas. :)

Nem is kívánhatnék a megváltáson felül nagyobb ajándékot, mint egy Istent szerető és követő, igazi társ... - Köszönöm Őt neked Uram! -  És neked is köszönöm Kicsim! :)





2013. július 15., hétfő

...mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok...

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” 

                                     /Máté 7:11/

 

"Ne féljetek tehát: Ti sok verébnél értékesebbek vagytok."

"Ne féljetek tehát: Ti sok verébnél értékesebbek vagytok."


- "Isten biztos nem kíváncsi rám..."
- "Nem tudok úgy élni, ahogyan Ő akarja, ezért nem lehet dolgunk egymással..."
- "Istent így már nem is érdekled..."
- "Utálatos vagy a szemében.."

Hányszor "hallottad" már ezeket és hasonló dolgokat? - Hányszor vádolt a "szíved", hogy nem szereted eléggé, hogy kevés vagy és gyenge...!?

 

Jézus mégis azt mondja: 

"Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." 

Hogy ne lennél értékesebb minden más teremtménynél???
Isten, az Ő egyszülött fiában áldozta az életét teérted és értem, bűneink váltságaként. - Kereszthalála által Ő megmentett minden bűntől. - nem csak egy kettőtől, hanem az összestől! - Mindtől!

Isten az aki ezt megtete értünk. -  hogyne lennénk számára értékesek...

Nem azért vagy értékes, mert Te szereted, vagy mert teljesíted mindazt amire kér, vagy mert tökéletesen csinálod a dolgokat, és szép vagy és okos... azért vagy értékes, mert Ő ennyire szeret...

Nem verebeket, galambokat, és nem kosokkal akart engesztelő áldozatul a mi bűneink váltságául, hanem tulajdon vére által szerzett szabadulást... - Romolhatatlan, és örök áldozatként adta értünk önmagát, hogy Vele örök életünk lehessen.

"... Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért,
hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. " (Efezus 2;4-9)


El tudod képzelni,...

... hogy tudsz olyat tenni, ami miatt Isten többé nem kíváncsi rád?
...hogy tudsz olyat tenni, ami miatt nem akarja hogy dolgod legyen vele?
...hogy Istent mindezek után, valaha is ne érdekelnéd?
...hogy uzálatos vagy annak a szemében, aki saját fia vérét látja rajtad, ami által minden bűnödet lemossa?

Már csak egy  kérdés van:

Akarod ezt elfogadni, és hogy közötök legyen egymáshoz?  Akarod a megváltást, és minden bűnöd bocsánatát? - Ő egészen biztosan szeretné...

Ha a válaszod IGEN, akkor csak egy dolgot kell tenned.

Mond el neki, és kérd, hogy Ő mutassa meg, hogy ez hogyan lehetséges, és hogy ő változtassa úgy az életed, ahogyan szeretné! - Tudom, hogy Isten vezetni fog, és hogy kapva kapni fog az alkalmon, hogy végre Te is vele akarsz lenni. - Igen, biztos vagyok benne...

- NE FÉLJ! - ÉRTÉKES VAGY A SZÁMÁRA, ÉS Ő VÉGTELENÜL SZERET TÉGED!

2013. július 11., csütörtök


Pintér Béla - CSAK TE


Nemrég találtam ezt a videóklippet, és annyira mélyen megérintett az igazsága... - bár minden ember tudná, látná a Béla testvérem által is fellelt igazságot... - Jó nézést és hallgatást! :)


2013. július 10., szerda



 Valaki nemrég írta nekem:

"Nem tudom, hogy csinálod, hogy ennyire felhőtlen a kapcsolatod Istennel, pedig barátnőd van... hogy sikerült? Irigylem! Nálam ez gondot okoz! Elválaszt tőle, és nincs békességem belül. Azt érzem, hogy nem nézi jó szemmel, amit csinálok. "

Majd amikor leírtam neki a válaszom, azt írta, hogy szerinte ez másoknak is olvasni kellene...- Talán ez tette fel az I-re a pontot, - mármint hogy most itt pötyögöm ezt a blogot, és erősített meg abban, hogy talán Isten ezt ily módon is használni szeretné. - Használja Ő a kedve szerint!

Szóval egy kis szelet az én történetemből:
  • " Kérded, hogyan csinálom? - Nem én csinálom...
    de ez annyira hosszú lenne így levélben..."
    /..aztán végül csak nekifogtam.../




    Mielőtt szembe tudtam nézni önmagammal, - mármint azzal, hogy leszbikus vagyok, - Isten nagyon a szívemre beszélt...
    Egy "lelki gyakorlaton" - (csendes hét, tábor, stb. -(Ki minek nevezi)) - voltam!
    Arra készültem, hogy elkötelezem magam egy keresztény közösségben, és olyan világosnak tűnt előtte minden.



    - "Itt vagyok az Úrral, és itt is maradok, megtaláltam a nekem szánt helyet... DICSŐSÉG NEKED ISTENEM!...És most itt vagyunk mind a ketten, és ebben a pár napban más dolgunk sincs, csak hogy szeressük egymást..." - Ezzel az "idilli" , mondhatni megszerelmesedett lelki állapottal mentem oda.



    Ezzel szemben a napjaim az Úrral, viszont arról szóltak, hogy a Gecsemáné kertben és a keresztel megtett úton vagy a kereszt alatt teltek. - Nem erről szóltak az előadások, mégis mindenből az jött felém, mintha a szenvedő Krisztus súgná nekem:
     - "SZERETLEK...érted teszem...BÁRMI LESZ, csak állj föl és JÖJJ HOZZÁM...SZERETLEK...SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT..."-ÉRTED!? - SZERETLEK ! " -  Ez volt dióhéjban, és én teljesen értetlenül álltam a dolog felett... de ott voltam, és mást se tettem, mint letettem elé minden, de közben semmit se értettem:
     - Miért mondja nekem ezt Isten?
    Most készülök elkötelezni magam abban a szolgálatban, ahol hiszem, hogy látni akar, és mégis ezt mondja? - De mi történne???
    - " Nem értem Uram, de bármi is lesz szeretlek. - Legyen úgy ahogy akarod..!"
    Teljes volt bennem az értetlenség, a szívem mélyén mégis nyugodt voltam. - Éreztem a jelenlétét, szeretetét, és nem tudtam mást tenni gyenge kis szeretetem megvallásán kívül, mint hogy próbáltam nem agyalni, hanem csak rábízni magam , és követni a megismert utat.
    Így teltek el a lelki gyakorlat napjai.
    Utolsó nap beadtam a felvételi kérelmemet
    és hazamentem.
    Vártam, és Ő sokat hallgatott, aztán jött a válasz:
    A közösség úgy döntött, nem vesz fel. - Amikor személyesen beszéltük, volt ugyan indok, mégis valahol megmagyarázhatatlan volt...- előtte ez nem volt gond...
    Nem értettem, - összekuszálódott a fejem.. - Az Úrhoz kiáltottam:
    - Nem értem Uram! - Mit akarsz tőlem???

    Éveken át erre készültem, úgy éreztem mindig ebbe az irányba vezet vissza, és finomítja a látásomat ebben- Hogy Ő azt akarja, hogy az Ő szeretetét hirdessem, kiváltképpen a szegényeknek...
    Kerestem, követtem akaratát, s bár nem egyszer küszködtem az emberi gyengédség iránti vággyal, de amikor megkérdeztem Istent, hogy akkor vajon Ő egy férfi feleségeként akar-e látni, akkor rendszerint arra jöttem rá, hogy én férfit testvéremként tudom elképzelni, de vannak dolgok, amit nem szeretnék...amire képtelen vagyok, de amitől nem házasság a házasság..
    (Azt azért hozzá teszem, uszkve 10 év alatt, sose raktam össze, hogy miért...- gondoltam ebből is csak az tűnik ki, nekem nem a házasság az utam, és pont...)
    Ekkor is azt gondoltam, talán tévedtem,Isten biztos családot akar nekem, hisz hiába érzek a szerzetességre hívást, - apácának alkalmatlan vagyok, (több szempontból is) - /most is kb. ezt mondták/ és nem is vagyok elég katolikus a katolikusok szemében...stb.../ - Ezért minden bizonnyal félreértettem Őt.
    Kértem a vezetését, s mivel a biológiai órám kissé ketyegni kezdett, "segítsünk " jelszóval elkezdtem ismerkedni.

    Köszöntem, hogy megigazít, és hogy előre figyelmeztetett azon a pár napon, bár nem volt tiszta miért is volt ekkora fenék kerítve a dolognak... - de hálás voltam, és a vezetését kérve próbáltam éldegélni a mindennapjaimat.
    Abban az időben sokat volt csend köztünk - ezt nem nagyon értettem, de próbáltam várni türelemmel.
    Miután "föladtam", hogy nővér legyek, és el kezdtem párt keresni, két dologgal találtam szemben magam:
    1.
     A férfiakkal lelki kapcsolat akár még OK is, de ennél több...ááááá... - Mármint a gondolat se igazán. - Nem vágytam rá, és amikor elképzeltem az életem egy férfi feleségeként annak voltak lelki és gyakorlatias vonzatai, de ennél több sosem...- minden más kb. mintha egy "UFO-t" képzelne el az ember...



    2. 
     Egy közösségi oldalon összefutottam egy leszbikus klubbal, ami rég eltemetett érzéseket hozott fel bennem. - Legvadabb álmaimban is mondjuk max. biszexuálisnak gondoltam magam, (végül is kamaszként volt egy barátnőm, ) de max. ennyi, és hát keresztényként ez amúgy sem egy érdemi információ. - Istennek minden bizonnyal megvan az embere, akinek kiválasztott, és majd boldogan élünk, amíg hozzá nem megyünk, ahogy ezt a Biblia is tanítja...



    Eggyel nem számoltam, hogy azzal, hogy egy óvatlan pillanatban "benyitottam ezen az ajtón", egy két nap alatt több mozdult meg bennem egy ember iránt, mint az elmúlt 10 évben összességében minden férfi iránt. 
    Sokat beszélgettem egy lánnyal , és teljesen felkavart, és szép lassan összeállt az elmúlt 10 év minden kis mozzanata, az elfedett és eltemetett szerelmek az hogy vajon miért nem ment a cölibátus, hogy vajon miért akad meg a filmek szerelmi jeleneteiben egy egy női idomon a szemem és férfiakon sosem... szóval nagyon sok minden... - mint amikor a kirakós darabkáit órákig szortírozod , és egyszer csak kezd összeállni a kép... - azt se tudtad mi van rajta, de most hirtelen világos lesz...



    Mondanom sem kell, enyhén szólva padlót fogtam... - ott feküdtem a porban, és a sátán számolt felettem... - és talán nem múlott sokon, hogy kiütéssel győzzön... :(

    "hogy is állhatnék így Isten elé?" - "Undorító ez az Ő szemében"
    "végighazudtad az életedet."
    "Azt a lányt is megrontottad." - (tinédzserként volt egy kapcsolatom...)
    "Miattad fog elveszni"
    "Így szereted Istent, közben meg arra a nőre vágysz?"
    "Látod milyen gyenge vagy?"
    "Erre nincs irgalom"... és még sorolhatnám , mi minden kavargott bennem.
    Ami viszont leginkább félelmetes, hogy azt hittem, a lelki ismeretemet hallom...
    Ki akartam szállni, mégis azt éreztem, hogy mindenkit becsapok. - Vagy magamat, vagy a gyülekezetet, netán még az Urat is be akarom csapni...?




    Nem kellett sok, és próbáltam az Istennel kapcsolatos dolgokat eltemetni. - Dühös voltam Rá, magamra, az egész világra, és nem akartam hallani Őt, - hisz azt hittem azt mondaná, mint amit a "lelki ismeretem" szajkóz... - hisz világos a Bibliában is...bármelyik keresztény előtt egyértelmű...ez, BŰN... - izzó billog volt a szemem előtt, ami csak azt várta, hogy rám nyomják... - Így hát elfutottam előle, és próbáltam nem foglalkozni Istennel, ill. a "lelki ismeretemmel"
    Összejöttem egy nővel, elvileg minden jó lehetett volna, és valahol rég be nem tátongó űrt töltött be az új szerelem, mégis amikor kicsit elcsendesedtem, folyton azt éreztem, hogy a szívemben valami hatalmas seb tátong...- hiányzott Isten, és az Ő szeretete...- mégis kerültem Őt..

    Tehetetlen, megkötözött, vergődő bolond voltam... - sehogy se volt jó, se ha hallottam a "lelkem" se ha nem... - Üresnek és sivárnak éreztem mindent, amikor épp nem a szerelmemmel voltam, - de a vele való lét is csak ideig óráig hathatott...aztán újra pusztaság...
    Egy nap aztán összetörten kucorogtam. - Sírtam Isten és a régi életem után, - de tudtam, ha újra úgy élnék, az már csak hazugság lenne...

    És ekkor, valahol a szívem mélyén, nagyon halkan és mélyen bennem a következő szelíd hangot hallottam:
     - "Emlékszel, mit mondtam neked?
    "BÁRMI IS LESZ, csak állj föl, és gyere hozzám! " - víz hangzott a lelkemben...
    SZERETLEK..." - Ismerős, szelíd hang volt..., az az érintés, amire csak Ő képes, és ami a szíved legközepén szól... - "SZERETLEK..."



    és akkor, hónapok múltán eszembe jutott az a bizonyos pár nap az Úrral... - és akkor tudtam, Isten erről beszélt ott, - emiatt gyötrődött miattam...
    Habár a sok kérdőjel még azért ott volt, de egyet újra Tudtam:

    ISTEN SZERET...VÉGTELENÜL SZERET,... ÉS FELTÉTELEK NÉLKÜL...
    Ő AZ, AKI A VÉRÉT ADTA ÉRTEM, AKI MEGHALT HELYETTEM, ÉS AMIKOR ELFOGADTAM A MEGVÁLTÁSÁT, AKKOR ELTÜRÜLTE MINDEN BŰNÖMET..
    Ő MONDJA: "SENKI SEM RAGADHATJA KI ŐKET AZ ÉN KEZEMBŐL"... (János 10;28)

    Végtére is, minek utána hajlandó voltam újra elé menni, és megnyitni a szívem, Ő összerakta a kirakós többi részleteit is.
    Rá kellett jönnöm ,hogy Ő mennyire határtalan gyengédséggel közelített hozzám.
    Éveken át készített fel arra, hogy szembe tudjak nézni azzal, amit Ő mindig is tudott rólam. - Leszbikus vagyok. - Hiszem, ha nincs az a közel 10 év, amiben meg tudtam tapasztalni, milyen is Ő valójában, ha nem készítette volna el erre a találkozásra a szívemet, most én is egy lennék a sok százból, aki bár ugyan találkozott vele, de az emberi tanítások, a vallásos nézetek miatt inkább nem foglalkozna Ővele, és élné a maga kis Istent kerülő életét, és vergődne nap mint nap saját személyiségének része, és az Úr hiánya között. - De egyáltalán, csak az is mekkora kegyelem, hogy a felkészülés éveiben megtanította, sose embereket nézzek , és ne Őrájuk hallgassak, hisz az Ő ismeretük pont annyira töredékes és rész szerint való, mint az enyém.
    A hit nem törvényekről, írott és íratlan szabályokról szól. -



    A Jézus Krisztusba vetett hit Róla és rólam / Róla és rólad szól...
    Arról, hogy Ő SZERET! - és az hogy viszontszereted, és próbálsz a kedvére tenni, az erre már csak egy ösztönös válasz.



    KEDVES X.Y.!
    ISTEN ÚGY SZERET, AHOGY VAGY !
    Ő az aki megváltott Téged, pedig ismeri minden hajszáladat...gondolatodat...rezdülésedet...érzésedet..
    Ő az, aki a vesédbe és a szívedbe lát
    Jobban ismer, mint te vagy én önmagunkat...
    mégis azt mondja NEKED: - SZERETLEK
    "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
    Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
    Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
    Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
    Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek.
    Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,
    mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.
    "
    Ézs 43;1-7


    Szóval, az, aki azt akarja elhitetni veled, hogy Isten utálattal néz rád, az hazug, és küld el jó gyorsan valami melegebb éghajlatra, mert oda való...
    Én úgy hiszem, nagyon nehéz nem számításba venni, amit mások mondanak, és leginkább azt javasolnám, hogy azt se nézd, én mit karattyolok, egyedül Őrá figyelj! - mindenki más tévedhet...
    Neki viszont beszéde van Veled!
    (Persze, használ Ő embereket is, félre ne érts!)



    Szóval, ami mondandóm lényege, nem én csinálom, csak megpróbálom hagyni, hogy szeressen az Isten... - de persze, ez nem megy valami jól... -Folyton esek, kelek, de az Ő kegyelméből mindig a kezében maradok...
    Jézus mondja:
    "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (János 10,28)

    Ö a titok... ISTEN... az hogy Ő ismer, és szeret úgy ahogyan vagy... :)

    M.

2013. július 8., hétfő


"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." /János 3,16/